A londoni Royal Opera House vagy más néven a „Covent Garden” Európa legmodernebb operaháza, mely egyben a Royal Ballet, a Royal Opera és az Orchestra of the Royal társulatának otthona. Napjainkra - több tűzvész, valamint számtalan felújítás és átépítés után - a nézőtér kapacitása eléri a 2250 főt. Ez az érték majdnem a duplája az Oslo Opera House 1364 fős auditóriumi befogadóképességének.

Az épület kezdeti változatát 1728-ban John Rich építtette, melyet akkor a londoni Edward Shepherd építész álmodott meg. A debütáló előadásuk William Congreve „A világ útja” című műve volt. Az első száz évében többnyire színházi előadásoknak adott otthont az épület, de Rich műsorra tűzött néhány pantomim-darabot is. Az első balettet (Pygmalion) csak 1734-ben rendezték, míg az első operaévadot rá egy évre nyitották meg. Ekkor nevezték ki Händelt zenei igazgatónak. A zeneszerző számos operájának és oratóriumának volt itt a bemutatója. A színház történetének egy 1808-as tűz vetett véget, amit egy Robert Smirke-féle átépítés követett.

A renovációt Shakespeare Macbeth című drámája zárta le és egy új fejezetet indított az operaház történetében. Az akkori igazgató a tetemes építkezési költségek miatt megemelte a jegyek árait, ezzel általános nemtetszést váltott ki; a látogatók az előadásokat füttykoncerttel akadályozták. (Old Price Riots) Még csak fél évszázad sem telt el és 1856. március 5-én ismét tűz áldozata lett az épület. A harmadik ház Edward Middleton Barry tervei alapján épült fel és Meyerbeer Hugenották című operája köszöntötte az operaház újabb korszakát.

A 1996 és 2000 között is végeztek komolyabb felújításokat Jeremy Dixon és Ed Jones építészek tervei alapján. Ekkor csatolták az operaházhoz a szomszédos piac virágcsarnokát, a Floral Hallt, melyet többek közt előkelő étteremnek használnak. A korszerűsítő akusztikai munkálatok és a hi-tech vizuális berendezések révén a ROH-t ekkortól nevezik a legmodernebb európai operaháznak.