A világhírű milánói operaház, a Teatro alla Scala 2001 decemberétől egy átfogó, Mario Botta vezette renováció során teljesen megújult. A 61 millió eurós projekt keretein belül az eddiginél is nagyobb színpadot alakítottak ki, látványosabb díszleteket kapott, valamint tökéletesítették a nézőtér akusztikáját is. Az operaház 2004-től nyílt meg újra Ricardo Muti vezénylése alatt ugyanazzal a Salieri L’Europa Riconosciuta művel, mellyel 1778-ban debütált a nagyközönség előtt.

A Mária Terézia által építtetett Teatro alla Scala méreteit és történeti múltját tekintve az egyik legtekintélyesebb operaháznak számít. A világháborúkat és néhány kisebb hullámvölgyet okozó stílusváltást leszámítva az alapítás óta sikere és ezáltal lendülete töretlennek mondható. A legnagyobb előadóművészek és zeneszerzők, köztük Rossini, Mozart, Verdi vagy éppen Donizetti és Bellini műveit vonzotta Milánóba, de itt alapozta meg hírnevét Maria Callas, Monserrat Caballé és Luciano Pavarotti is.

A második világháború szörnyűségeit a Scala is megszenvedte, több alkalommal érték bombatalálatok. Az épület helyreállítása mellett a vezetőség másik fő feladata a társulat újjászervezése volt. A Scala színpadán az ’50-es évektől ismét olyan világhírességek énekeltek, akik egyértelműen hozzájárultak ahhoz, hogy a Scala visszakerüljön a legtekintélyesebb operaházak közé. Mára éves szinten több mint 300 előadással büszkélkedhet, melyek a világ minden tájáról mintegy fél millió érdeklődőt vonzanak a városba.

A milánói operaház hírnevét számos magyar tehetség is öregbítette már, köztük évtizedeken át dr. Szalay Karola, mint a Scala iskolájának balettmestere, a 80-as években Róna Viktor, mint a balett -társulat igazgató-helyettese vagy például Marton Éva és Melis György, akik magyarul énekelték Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára című művét az opera fennállásának 200. évfordulóján.